Depresszió

A hangulati élet tartós zavara. Mindenkinek lehetnek rossz napjai, ami eltarthat akár néhány hétig is. Fontos, hogy ilyenkor többnyire tudatában vagyunk annak, hogy melyek azok az okok amik ezt az állapotot fenntartják és az is, hogy a depresszív tünetek belátható időn belül enyhülnek.

A mai diagnosztikus rendszerek a korábbi kusza és szerteágazó egymásnak ellentmondó diagnózisokat egyszerűsítették, csak a tüneteket osztályozzák és azt nem nézik, hogy mi áll a depresszió hátterében. A diagnózisnak nem feltétele, hogy található e mögötte kiváltó pszichés trauma vagy sem. Korábban a diagnózisalkotásban még megkülönböztettek úgynevezett endogén (biológiai) és pszichogén depressziót. A diagnózis szempontjából ez mindegy, a depresszió megállapítását követően a háttér megítélését, és terápiás konzekvenciáját az orvosra bízzák.

Tehát amennyiben a depresszív tünetek időben tartósan fennállnak és olyan súlyúak, hogy komolyan befolyásolja az illető életét akkor depresszió betegségről beszélünk akkor is, ha valakinek úgy vannak meg a tünetei, hogy hangulati állapota nem köthető kiváltó okhoz. De depresszió az is, ha valakinek olyan jól megfogható okok húzódnak meg a hátérben, melyek egyértelmű összefüggésbe hozhatóak a hangulat zavarral.

A depresszió tünetei annyira sokfélék, hogy ezerarcú betegségről beszélhetünk.

• Leggyakoribb tünet a hangulati élet tartós nyomottsága, lehangoltság, rosszkedv. A hangulati élettel jár a gondolatok jellemzően depresszív jellege, kilátástalanság érzés, önvádlások, a jövő kilátástalanságának érzése, a problémák felnagyítódnak, megoldhatatlannak tűnnek.
• Legtöbb esetben jellemző az inaktivitás, a betegeknek nincsen energiájuk semmit tenni, nem vagy nehezen tudnak dolgozni, nincsen türelmük olvasni, tv-t nézni, többnyire fekszenek, nem érdekli őket semmi. Ritkább esetben, ha a szorongás nagyon erős akkor a passzivitást áttörve agitált nyugtalan állapot jelentkezik.
• A szorongás szintén velejárója lehet a depresszív hangulatnak. Gyakran olyan erős, hogy uralja a tüneti képet, a beteg annyira szenved tőle, hogy hangulati nyomottságát szinte nem is érzékeli. A szorongásos panaszok gyakran járnak türelmetlenséggel, indulatos viselkedéssel, meggondolatlan indulat vezérelt cselekedetekkel.
• A depresszió egyik megjelenési formája a kiüresedés állapota. Ilyenkor az üresség érzése dominál, az érzések mintha eltűntek volna a betegből. Szorongás sem jelentkezik feltétlenül, inkább egy meghatározhatatlan feszültség, és a kínzó érzelmi és gondolati üresség dominál.
• - Larvált depresszióról beszélünk, mikor a beteget testi tünetek foglalkoztatják, fájdalmak, kellemetlen szomatikus panaszok. A beteg tudatát ezek a panaszok töltik ki, miközben a háttérben depresszív tünetek húzódnak meg. Az ilyen betegek számtalan szomatikus kivizsgáláson mennek át, melyek nem igazolják a szubjektíven megélt tünetek súlyosságát.

A depresszív tüneteket elhelyezhetjük egy súlyossági skálán is. Enyhébb stádiumban tartós rossz közérzet, fáradtság, kedvetlenség, irritált állapot jellemző. Ilyenkor a munkáját, kötelezettségeit még eltudja látni, csak sokkal nagyobb erőfeszítéssel. Nem képes feltöltődni, nem tudja örömét lelni kapcsolataiban, mely miatt bűntudata van.

Mély depresszió esetén már a munkavégzés nem megy, a beteg inaktív. A skála másik végén a súlyos téveseszmékkel, hallucinácókkal is járó pszichotikus depresszív állapot áll.

A depresszív betegség jellemzője, hogy az illető segítség nélkül nem képes rajta változtatni. Éppen ez különbözteti meg attól az állapottól, mikor pihenéssel, életmódváltással, vagy a problémákhoz való más hozzáállással képesek vagyunk kilábalni a mélypontról.

Depressziós betegnek hiába mondják, hogy szedd össze magadat, pihenjél, kapcsolódj ki a hétvégén. Hiába szerveznek neki jó programokat vagy veszik körül olyan emberek akik szeretik, mégsem oldódik a szorongás, a tehetetlenség, az erőtlenség. Ezért társul gyakran még bűntudat vagy düh a depresszió mellé. Magát vádolja, mert nem képes rendbe jönni, és dühös a környezetére, mert az nem érti meg az állapotát.